Bratislava - Koronázó város

Miként vált Pozsony koronázási várossá

Alig egynéhány város büszkélkedhet, hogy koronázási ünnepségek színhelye volt. Pozsony városa kiváltságos helyzetben van, mivel 267 éven át itt zajlottak le a magyar királyok koronázási ünnepségei. Tíz király, egy királynő és nyolc királyi feleség lett itt megkoronázva, kik egyúttal a cseh és német királyi rangot is viselték és büszkélkedhettek ugyancsak a Német-római Császárság koronájával. Ily módon személyükben egyesítették majdnem egész Közép Európa területét és befolyásolták hosszú ideig Európa és az egész világ politikáját. Miként is lett Pozsony koronázási várossá?
Minden az 1526. augusztus 29.-i napon kezdődött a mohácsi vész napján, mikor a magyar királyi hadak döntő vereséget szenvedtek a törököktől és ugyancsak itt halt meg a csatamezőn Magyarország királya a Jagelló-házi II. Ulászló. Mivel nem hagyott maga után trónörököst, kitört a magyar koronáért folyó harc a leggazdagabb nemes, az erdélyi vajda Szapolyai János (kit a középnemesek támogattak), és Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg között, aki a magyar mágnások és a királyi udvar bizalmát bírta. Szapolyai János megelőzte ellenfelét és 1526 november 10-én Székesfehérvárott a magyar országgyűléssel megválasztatta magát és egy nappal később magyar királlyá koronázták. Ferdinánd főherceg sem habozott. Nem akart lemondani a magyar trónról,melyet a Jagelló-házzal kötött trónöröklési szerződéssel biztosított magának a Habsburg uralkodó család. Összehívta Pozsonyba az őt támogató magyar rendeket, ahol az országgyűlés 1526 december 17-én királyukká választotta. Az országnak egyidejűleg két uralkodója lett. A hossző ideig tartó trónusviszálynak az 1538 februárjában aláírt Nagyváradi béke vetett véget.Elismerték egymást királynak és mindketten megtartották a hatalmukat a saját területükön. Szapolyai Erdélyt, Közép és Északkelet Magyarország területét uralta, míg Ferdinándnak az ország nyugati része jutott, vagyis majdnem az egész Szlovákia területe, ugyancsak Horvátország és a Dunántúl. Ferdinánd Magyarországi részének domináns helyét foglalta el Pozsony városa, mert már a trónviszály elején Ferdinánd pártjára kelt, és itt választották királlyá. Pozsony közeli fekvése Bécshez biztosította, hogy Ferdinánd nővére és egyben II. Ulászló özvegye Mária királyné is állandó tartózkodási helyéül választotta magának. Pozsonynak nagyon előnyös volt a fekvése is. Délről védte a Duna és nem veszélyeztette oly közvetlenül a terjeszkedő oszmán birodalom. Ezek a tényezők lehettek valószínűleg a főokai, hogy az 1536-os országgyűlés döntése alapján Pozsony Magyarország fővárosává vált. 1540-ben meghalt Szapolyai János, Ferdinánd legnagyobb ellenfele. Ezt követően Ferdinánd a Nagyváradi békekötés alapján Magyarország egész területét igényelte. Ez további háborús feszültségeket váltott ki az Oszmán birodalom és Ferdinánd között. II. Szulejmán seregei elfoglalták Közép-Magyarország területét, beleértve az ősrégi királyi várost Budát 1541-ben és 1543-ban a törökök elfoglalták a magyar királyok koronázási városát Székesfehérvárt. Magyarország területe eképpen évszázadokig három részre oszlott. Közép-Magyarország az oszmán birodalom része lett, Erdély a szultán jóvoltából önálló fejedelemséggé vált Szapolyai János fia Zsigmond János uralma alatt függőségben az oszmán birodalomtól. Nyugat-Magyarországot Ferdinánd uralta. Pozsony 1783-ig Magyarország fővárosa volt és 1848-ig a magyar országgyűlés székhelye. Ferdinánd élete alkonyán, hogy bebiztosítja a Habsburgok hatalmát Közép-Európában, még életében magyar királlyá koronáztatta Miksa fiát. A koronázási ünnepség 1563 szeptember 8-án zajlott le Magyarország patrónusa Szűz Mária születésének ünnepén Pozsonyban a Szent Márton székesegyházban. Ezen a pompás ünnepségen Ferdinánd mint a német birodalom császára vett részt. Ekkor még kevesen sejtették, hogy itt alapozta meg Pozsony koronázási ünnepségeinek 267 éves hagyományát, mely egész az 1830-as évig tartott.

Pozsony jelentős történelmi pozíciója

A város legnagyobb fejlődése Mária Terézia 40 éves uralma alá esik, amikor is Pozsony egész Szlovákia, sőt az egész Magyarország legfontosabb és legfejletebb városává vált. A pozsonyi vár a királynő reprezentativ székhelye lett, maga a város pedig a társadalmi és politikai élet központjává vált. Az 1775-ös évben Mária Terézia elrendelte a belső várfalak és várkapuk lebontását és a várost körülvevő széles vízárkok feltöltését. Így hely keletkezett további paloták építésére. A régi vízárok helyén díszfasoros sétatér keletkezett, melynek végén 1776-ban felépült a Rendi Színház. Új egyházi épületek épültek, a várat kibővítették és átépítették, új utcák keletkeztek. Pozsony lakosságának száma háromszorosra nőtt. Itt tartották a rendszeres rendi országgyűléseket, a város az ország társadalmi és kulturális központjává vált. A régi külvárosokban kertes nyári palotákat építtettek maguknak a gazdag főnemesek.
II. József uralma véget vetett Pozsony aranykorának, 1783 május 13-án elvitette Bécsbe a magyar királyi koronát és a koronázási jelvényeket, melyeket addig a várban őriztek. Pozsony megszűnt fővárossá lenni és ez nagyban befolyásolta, hogy a főnemesség elhagyta a várost. II. József császár reformjai Pozsonyt is elérték. Beszüntette az itt székelő egyházi rendeket, vagyonukat szétadta, kolostoraikat átalakították iskolákra és kórházakra. A császár az átalakított pozsonyi várban Központi Szemináriumot létesített a katolikus papok nevelésére. Itt tanult Anton Bernolák és a felvilágosodás sok más híres személyisége.
A 19. század első fele a napóleoni háborúk jegyében zajlott. 1805-ben Napóleon győztes austerlitzi csatája után a Primáspalota tükörtermében került sor az ún. pozsonyi béke aláírására Franciaország és Ausztria között, mely azonban nem tartott sokáig, mert Napóleon tüzérsége már az 1809-os esztendőben a Duna jobb partjáról, Ligetfalu felől lőtte és rongálta meg a várost. A pozsonyi vár a napóleoni helyőrség vigyázatlansága miatt 1811-ben leégett.

Pozsony, tudomány és művészet

A felvilágosult 18. századbeli Pozsonyban a művelődés és a zenei élet központjává vált, de ugyancsak a tudomány és a technika színhelyévé. A városban hetven cég működött, megjelentek az első manufaktúrák. Ezzel Pozsony Magyarország legjelentősebb gazdasági városává vált. 1895-ben indult el az első pozsonyi villamos, hamarább mint Bécsett vagy Budapesten. Megemlíthetjük még az első léggömbbel való repülés kisérletét, melyre 1784-ben került sor. 1434-ből származik a város utcáinak kivilágításáról szóló első feljegyzés, a gázlámpákat 1856-ban vezették be. 1530-tól működött az első rendszeres postaszolgálat, a posta székhelye már 1400-tól létezett Pozsonyban. Nagyon fejlett és sokoldalú volt ugyancsak a zenei élet.
Hatévesen a városban koncertezett Mozart, Haydn az Eszterházy család zenekarának karnagya volt. 1796-ban látogatta meg először a várost Beethoven, a Dóm templomban adták elő Missa solemis nevű művét. Kilencévesen érkezett Pozsonyba Liszt Ferenc és a pozsonyi mecénások gyűjtést rendeztek részére, hogy segítsék fedezni külföldi tanulmányait. Később mint felnőtt Rubinsteinnel együtt hangversenyt rendeztek és a bevételt a pozsonyi születésű J.N.Hummel zeneszerző emlékművére fordították.